A nem tudom, lehet, talán világa:

Manapság az emberek szeretnek ezzel a három rövid válasszal "megoldást" találni, szinte bármely kérdésre, problémára. Hogy miért van ez? Valójában védekezési mechanizmus. Így nem kell döntést hozni. Hozza azt meg más. Hisz a döntéseknek súlya, felelőssége van. Azt pedig az emberek manapság nem szeretik vállalni. Jelentős szerepet játszik ebben a kudarctól való félelem. Meghozom a döntést, van rá esély, hogy rosszul döntök. Ezt sokan személyes kudarcnak élik meg. Nem pedig tanulnak belőle. Így inkább elzárkóznak, hárítanak. De egyben a tanulás és a siker lehetőségétől is elzárkóznak. Egyszerűbb azt mondani, nem tudom, talán, lehet! Döntsön csak más, csattanjon rajta az ostor, ha rosszul döntött. De ha esetleg mégis jól döntött a másik , akkor ott áll az első sorban, hogy igen, igen én is erre gondoltam én is ezt csináltam volna én is ezt akartam..... Vagy a rosszabbik esetben indul az irigységi folyamat. "Neki könnyű!" felkiáltással és egyéb más súlyosabb mocskolódással. 
Nálam a legnagyobb emberi lelki szegénységi bizonyítvány, ha valaki egy eldöntendő kérdésre, a NEM TUDOM választ adja. Borzalmas számomra, hogy már ennyire félnek az emberek tudat alatt a döntésektől. Aztán a nem tudom válaszokból szépen kikerekedik, az egymásra várás folyamata. Mindenki arra vár, hogy a másik hogyan dönt. Aztán bezárul a kör. Mindenki vár..... aztán lehet történik majd valami, nem tudom....talán!